A hármak ereje felszabadít.

 Én vagyok a fény, áthatóbb az árnynál, kotródj a sötétbe, s oda bújj el, nem lehet tiéd ez a Halliwell. Kotródj innen, árnyak démona, mert ez a hely a jók otthona.

Levendula, mimóza, borostyán, tündesd el közülünk ezt a sátánt, szórd el sejtjeit a térben, hogy többé ne is létezzen.

 Halld most a boszorkák szavát, az éjbe számûzött rejtelmeket, szólítjuk a legõsibb isteneket, keressük a varázslat hatalmát. Eme éjnek eme óráján megidézzük az õsi erõt...